Mechanikus adagoló működése #2

Lényegében azért élesztettem újra a néhai blogomat, hogy ezt a mondatot leírhassam:

Ne tekergess el semmit az adagolódon, ha nem értesz hozzá!

Kivétel lehet az, ha tanulni szeretnéd a technikáját és nem létkérdés, ha az autó másnap nem visz munkába. Azoknak, akiknek az adagolója sokat futott és gyári, ne tekergessenek füstöt rá, ne állítsanak plusz előtöltést és hasonlók. Az drágább lesz idővel, mintha kapna egy felújítást az adagoló. Aki nem bír magával és több tápot akar adni a lovaknak, azt úgy sem fogom tudni lebeszélni róla, így inkább leírom mi mit csinál egy adagolóban, így elkerülhetőek a komolyabb károk, amit a köznyelv tanulópénznek hív.

Kezdjünk megint egy áttekintéssel

ve inside.gif

Legutóbb odáig jutottunk, hogy a szivattyú előállítja fordulatszámmal arányosan a háznyomást, amit leszabályoz a fejszelep. A hullámtárcsa-nyomóelem páros pedig létrehozza a nagyobb nyomást a porlasztáshoz és a nyomóelem kiküldi a visszacsapó szelepen át a gázolajat a megfelelő hengerhez. Csakhogy ez a maximális üzemanyag mennyiség elméletben. Azért csak elméletben, mert a maximális mennyiség az adagoló tengelyének fordulatszámtól is függ, ami ugyebár a háznyomást is növeli. Emiatt alapjárati fordulaton az adagoló nem annyit szállít, mint teljes fordulaton. Ez egyfajta szabályzásnak is tekinthető, de ez édes kevés. A szállítási mennyiséget a maximális fordulatszámhoz szükségestől nagyobbra tervezik tartóssági, valamint kenési okokból.

Ez a mennyiség sokkal több, mint amit rendszeresen igényelnék, így az adagolónak tudnia kell:

-Indítási mennyiséget beszabályozni
-Alapjáratot tartani
-Tudnia kell a motorfék üzemmódot
-Fordulatszám szabályzást
-Előtöltést állítani

Bónuszként figyelhetne a:

-Füstölés visszaszorítására
-Emelkedőn a sebesség megtartására változatlan gázpedálállás mellett
-Légköri nyomás kompenzálására

 

Ezek az alapvető feladatai és ezt kellene vasakkal megoldania több százezer kilométeren keresztül karbantartás nélkül. Cserébe csak jó kenésű gázolajat kér, hát nem édi?

Szóval a nyomóelem előállítja a lehető legnagyobb nyomást, amit azon a fordulatszámon képes. Ezt a nagynyomású gázolajat a nyomóelem dugattyújának belsejébe vezeti, ami egy hosszú furat a dugattyú közepén. Ennek a furatnak két kivezetése van, egy a megfelelő porlasztóhoz vezető furatoknak és egy a hullámtárcsa felőli oldalon a szállítási mennyiség-szabályzó gyűrűhöz (7-es a lenti képen).

 

Distributor head.jpg

nyomoelem.jpg

 

Ez a végső beavatkozó elem, ezt kell szabályoznunk egy eléggé összetett módon. Ha ez a gyűrű fedi a nyomóelemen található rést, akkor a nyomóelem szinte az összes gázolajat a hengerekhez küldi, leszámítva a nyomóelem kenéséhez szükséges mennyiséget. Kopott nyomóelemnél ez utóbbi mennyiség növekszik a hasznos szállítási mennyiség rovására és ez indítási nehézségeket okoz. Itt megjegyezném, hogy nyomóelemet érdemes kompletten cserélni a kis tűrések miatt, nem érdemes legózni használt elemekkel.

Szóval van egy gyűrűnk, ehhez kell egy "kar", ami azt szabályozza és kapcsolódik a többi részegységhez. Ez a gázkarcsoport, amit én csak egérfogónak hívok általában.

 

lever.jpg

 

Ennek a gázkarcsoportnak a rögzítéséhez van szükség a speciális szerszámra, ez a háromszögfejű csavar látható az adagoló külső felén. Én a szerszámot kiváltottam egy satuban megnyomorgatott hajtókarcsapággyal :)

A képen jól látszik, hogy a csavar körülbelül 2/3 - 1/3-ad távolságban van a teljes hosszhoz képest. A bal oldal a felső része, a jobb oldala kapcsolódik a szabályzógyűrűhöz. A gázkarcsoport a két csavar által megadott forgásponton tud elmozdulni, valamint két rugó támasztja ki, hogy az alapjárat irányába feszüljön. Ez a két rugó a nyomóelem kockájában végződik. Közötte jut be egy szűrőn keresztül az üzemi 2-16 bar nyomású gázolaj a nyomóelem munkaterébe. A szabályzógyűrű lyuka pedig a gázkarcsoport kapcsolódási helye a képen. Jól látszik a menet bal oldalt, amibe a háromszög fejű csavar kerül.

 

lever spring.jpg

 

Eddig tehát van egy egérfogónk, az egyszerűség kedvéért most képzeljük el egy szimpla vasdarabnak, ami erőkarként tologatja a szabályzógyűrűt a nyomóelemen. Ez összességében elég is lenne a motor indításához és használható is lenne, elvégre csak annyi kellene hozzá, hogy egy gázkart rátegyünk a tetejére és egy bovdennel rángassuk kedvünkre. Az első problémánk az lesz, hogy a bovdent fixen kellene tartanunk egy stabil alapjárathoz.

Vegyük el ezt a funkciót magunkról és tekerjünk egy menetesen állítható csavart az adagoló házába! Ez lesz a füstcsavar népiesen. A lenti képen jobb oldalt a ház tetején.

 

gazkar.jpg

 

Az vaskarunk így már tud egy stabil alapjáratot gondolnánk, hiszen ki van támasztva fixen egy alapállapotba. De ez nem így van. Alapjáratot nem a füstcsavaron állítunk. Nem véletlen a füstcsavar elnevezés. Egy szimpla vaskaron ez így lenne, de a gázkarcsoport önmagában is egy csuklós szerkezet, ami finomabb szabályzás miatt lett ilyen. Ezért az alapjáratot az adagoló tetején található hernyócsavarral állítjuk, amiben maga a bovdenes gázkar felütközik alaphelyzetben (a felső csavar).

 

full.jpg

 

A másik hernyócsavar a gázkar maximális útját határozza meg. Ezt úgy kell beállítani a képen látható egyrugós gázkarhoz (alatta a sárgás fémpöcök a vége), hogy teljesen benyomott gázpedálnál a gázkar ne feszüljön, mert az a bovdent terheli, ami így idővel elszakadhat. Később kitalálták erre a többrugós gázkarokat, aminél a legalsó rugó a gázkar ellenállását biztosítja, felette pedig a túlfeszítést kompenzáló rugó(k) vannak. Ennek viszont az a hátránya, hogy a gázkar adagolóba menő függőleges rúdját oldalra feszíti, így előbb kezd szivárogni is a kopás következtében.

A gázkarcsoport

Tehát van egy bovdenes gázkarunk, ami egy csuklós megoldással kapcsolódik a gázkarcsoportunkhoz, ami pedig kapcsolódik a szabályzógyűrűhöz. Így van egy bosszantóan egyszerű, de használhatatlanul "ideges" adagolónk, ami minden apró lábmozdulatunkra agresszívan reagál és igazi koromgyár. Elméletben törjük ketté a gázkarcsoportunkat (ami most még csak egy sima vasdarab). A törés helyére tegyünk egy csuklópontot, ami legyen a háromszögfejű csavarok alatt, közel a szabályzógyűrűhöz. A gyakorlatban ez annyit jelent, hogy két kart kapcsolunk egymáshoz az új csuklópont helyén. Az eredeti karunk ne érjen el a gyűrűig, az új kar vegye át a feladatát, így az eredeti karunk csak közvetetten szabályozhat innentől, egyfajta külső keretnek tekinthető.

 

Tehát egy alap gázkar, tehát még nem a duplacsuklós fajta három keretből áll.

Külső keret:

1. A háromszögcsavarok segítségével forgópontot képez az adagolóházon belül
2. Ezt fogja kitámasztani a füstcsavar
3. Ad egy végállást a belső karoknak

 

gazkarcsoport2.jpg

 

Ez a végállás azért fontos, hogy a füstcsavar segítségével beállíthassunk egy olyan alaphelyzeti szöget a szabályzógyűrű felett, ami végeredményben a maximális szállítási mennyiséget meghatározza. A valóságban azonban egy ilyen gázkarcsoport nem csak ennyiből áll. A legegyszerűbben úgy lehet megérteni a működését, hogy összesen három kar van egybeépítve, mindhárom különböző mértékben képes befolyásolni a szabályzógyűrű mozgását. A külső keret ad egy alapszöget. Ez a keret beállítás után már nem fog mozogni többet. Szerepe annyi, hogy az alsó csuklópontot eltolja, ezáltal kihat a teljes szabályzásra. Tipikus hibajelenség, amikor a füstcsavart túlságosan betekerjük a gázelvételkor a motor lassan esik vissza az alapjárati fordulatra. Ez akkor történik, amikor a külső keret már túlságosan bedől, a középső keret felkoppan rajta és a röpsúlyos szabályzó a mennyiség-szabályzógyűrűt nem tudja eléggé elhúzni a nyomóelem veszteségréséről, így olyan, mintha gázelvételkor is nyomnánk egy kicsi gázt.

Középső keret:

A középső kar a csuklóponton kívül semmilyen más kapcsolatban nem áll a külsőhöz képest. Ennek a tetejére akasztjuk be a gázkar szerkezetét (rugós kart vagy egy szimpla rugót, erről majd később). Turbós motorokon a füstleválasztásért felelős LDA működtető himbája is ide koppan fel és tolja a több szállítási mennyiség irányába. A legnagyobb mértékű szabályzást ez végzi, de még ez is csak közvetetten avatkozik be.

Belső keret:

Ennek a keretnek a legalján van a szabályzógyűrű csatlakozópontja, közvetlenül és közvetve is ő szabályoz. Önmagában ez végzi a legfinomabb szabályzást, de emiatt ő mozog a legrövidebb úton is. A tetejére csatlakozhat egy kampó, amin az alapjárati fordulatszám-emelő himba húzórugója lehet, de ez típusfüggő. Ezt a keretet tolja közvetlenül a röpsúlyos szabályzó is. A belső és a középső keret között egy kis rugó található, ez az alapjárat-szabályzásáért felelős. Emellett még van egy laprugó is, ez az indításért (is) felel. Fontos, hogy a középső keret úgy van kialakítva, hogy csak rövid mozgási teret adhasson a belső keretnek, különben nem tudná ellátni az alapjárat-emelő funkciót.

Itt egy kis áttekintő kép:

VE inside colored.jpg

A röpsúlyos szabályzó

A röpsúlyos szabályzás lényege a centrifugális erő. A fenti képen a röpsúlyok a világoskék elemek, négy darab van belőle.

 

felülrol.jpg

A hajtást közvetlenül az adagoló tengelyétől kapja a fogaskerékkel. A fogaskerék és a fémhenger egy elem, benne mozoghatnak a röpsúlyok. A növekvő fordulatszámmal arányosan a röpsúlyok "kinyílnak", majd megpróbálnak "kirepülni" a házukból. Eközben a középen található (fekete) hengert, ami valójában egy átfúrt cső egy lezáró dugóval a végén, kitolja a gázkarcsoport irányába. Innen már jól látszik, hogy ha a fordulat nő, a kép szerint jobbra tolódik ki a rúd, így a gázkarcsoport visszaveszi a szállítási mennyiséget a szabályzó gyűrűvel. Ezen a képen már látszik a belső kereten a kis horog, amire az alapjárat-emelő himba rugóját kell akasztani. A röpsúlyok házát két dolog tartja a helyén forgás közben: a tengely, ami az adagolóház tetején a hosszú dudor alatt található és van ezenkívül egy fontos szerepe is, de erről később. A másik rögzítő elem egy kis csap, ami nem engedi eltávolodni a gázkarcsoport felé (a kép alján). 

A röpsúlyok lényegében a növekvő fordulatszám hatására kitolják a ledugózott csövet, ami így megtolja a gázkarcsoport belső keretét. Ez a keret a kis alapjárati rugónak feszül, ami a túlvégen a középső kereten fejt ki erőt. Innen már könnyebben megérthető a túltekert füstcsavar problémája.

A röpsúlyos szabályzás az egyensúlyon alapszik. Minden rugót össze kell hangolni a röpsúlyokhoz. További hangolásokat a beállítócsavarokkal lehet elvégezni, ezért nagyon nem mindegy mit hova tekerünk. A csavarok menetemelkedése egy milliméter, a finomhangolásokhoz pedig tízed-millimétereket kell csak állítani.

Ha bármit is eltekersz az adagolón:

1. A Te felelősséged.
2. Mindig mérd le tolómérővel az alapbeállításokat.
3. Mindig jegyezd fel mit és mennyit tekertél el.


Legközelebb a röpsúlyos szabályzásról írok, konkrétan a karakterisztikákról.